Kína egyelőre nem tart recesszió felé, ugyanakkor a belső kereslet továbbra is gyenge lábakon áll, a növekedés szerkezete pedig kedvezőtlen képet mutat. Németországban a szolgáltatóipar teljesítménye markáns visszaesést jelez, ezzel szemben a jelentős állami megrendelésállománynak köszönhetően a feldolgozóipari szektor stabilizációs szakaszba érkezett. A fejlődés nem organikus, a valódi fellendülés egyelőre várat magára. Az eurózóna mélyülő dezinflációs szakaszba lépett, az EKB részéről további kamatcsökkentésre lehet számítani, az időzítés azonban egyelőre kérdéses. Az USA-ban mind a feldolgozóipar, mind a szolgáltatóipar gyengülő kereslettel küzd, ami a munkaerőpiaci helyzetre is negatív hatást gyakorol. A FED számára a jelenlegi helyzet nem indokolja a további kamatcsökkentést. A fogyasztói bizalom tekintetében érzékelhető a pesszimizmus enyhülése az aktuális helyzet megítélésében, ami elsősorban az infláció kedvező alakulásának köszönhető. A munkaerőpiaci bizonytalanság ugyanakkor továbbra is erőteljesen növeli a fogyasztók óvatosságát. Az olajpiacon elsődlegesen a geopolitikai folyamatok a meghatározók.
Kína
A PMI-adatok alapján nem rajzolódik ki jelentős probléma. Egyes narratívák szerint ugyan vészjelként értelmezhetőek az adatok, a háttérben azonban elsősorban a régóta fennálló gyenge belső fogyasztás áll. A szélesebb fogyasztói kör inkább a szolgáltatóipar felé orientálódik, míg a nagy értékű, tartós fogyasztási cikkek vásárlása továbbra is alacsony szinten marad, elsősorban a bizalmatlanság miatt.
Az instabil ingatlanpiaci helyzet okozta sebek még nem gyógyultak be, a fogyasztók rendkívül óvatosak, nehezen ösztönözhetők vásárlásra. Összeomlásról tehát nincs szó, a növekedés szerkezete azonban torz, kedvezőtlen képet mutat. A feldolgozóipar teljesítménye akadozik, a belföldi kereslet nem hajtja a beruházásokat. A vállalatok jellemzően a készleten lévő termékeket értékesítik, fejlesztésekre egyelőre nem képesek.
A húzóerőt a jóval törékenyebb szolgáltatóipar jelenti, amelynek teljesítménye életben tartja a 4,5%-os GDP-növekedésre vonatkozó kínai várakozásokat. Amennyiben szükséges, az év második felében újabb ösztönzőkre lehet számítani a központi vezetés részéről. Kína nem tart recesszió felé, ugyanakkor a növekedési pálya modellezése továbbra is nehéz.
Németország és Eurózóna
A PMI-adatok azt mutatják, hogy a korábban húzóerőt jelentő szolgáltatóipar teljesítménye markánsan visszaesett. A lakosság körében érzékelhető feszültség jelei egyértelműen megmutatkoznak. A német munkaerőpiacon problémák jelentek meg, a versenyképességi nehézségekkel küzdő ipari vállalatoknál megkezdődtek a leépítések, ami fokozott óvatosságra inti a lakosságot.
Ezzel szemben a háromhavi csúcson álló feldolgozóipari PMI bizakodásra adhat okot, bár összességében továbbra is csökkenő trend jellemzi. A kedvezőbb teljesítmény hátterében döntően az állami megrendelések, valamint a bázishatás áll. A struktúra továbbra sem tekinthető egészségesnek, mivel a fejlődés nem organikus.
Bár az infláció közvetlen negatív hatása már mérséklődött, az inputárak – különösen a fémek és az energia – többéves csúcsra emelkedtek, ami költségoldalon komoly kihívásokat jelent. Ennek következtében a német vállalatok árazási képessége gyenge, piaci pozícióik megtartása gyakran a nyereségesség rovására történik. Enyhe optimizmus indokolt lehet, ugyanakkor a valódi fellendülés továbbra is várat magára. A jelenlegi helyzet inkább stabilizációs időszaknak tekinthető, és a későbbi növekedés szempontjából kulcsfontosságú lehet a gazdaságélénkítő hitelek hatékony felhasználása.
A német gyáripari megrendelések száma az állami megrendeléseknek – infrastruktúrafejlesztés, védelmi kiadások, klímasemlegességet célzó speciális alapprojektek – köszönhetően emelkedik, ugyanakkor ez, ahogyan korábban is említettük, mesterségesen indukált kereslet. Fontos megjegyezni, hogy az állami megrendelések nélkül is pozitív a gyári megrendelések alakulása, ugyanakkor csak később derül ki, hogy a vállalatok képesek lesznek-e valódi megújulásra.
A korábbi EKB-kamatcsökkentések egyértelműen pozitív hatással voltak a teljesítményre. A gazdaság egyelőre a nehéz helyzetből való kilábalás pályáján halad, és ennél ambiciózusabb cél 2026-ig a német iparral szemben nem várható el.
Az eurózóna mélyülő dezinflációs szakaszba érkezett: a CPI éves alapon 1,7%, havi alapon pedig szintén csökkenő tendenciát mutat. A dezinflációs nyomás nem kizárólag a volatilis tételekben jelenik meg. Mivel az infláció tartósan az EKB által megfogalmazott célérték alatt marad, várhatóan a kommunikáció az újabb kamatcsökkentések irányába tolódik, összhangban a piaci várakozásokkal. Hirtelen váltás azonban nem valószínű, inkább óvatos megközelítésre lehet számítani, így a pontos időzítés továbbra is bizonytalan. Jelenleg a „tudatos kivárás” időszakában járunk, kedvező inflációs adatok esetén azonban az év első felében kamatcsökkentésre kerülhet sor.
USA
A megrendelésállomány sem a feldolgozóiparban, sem a szolgáltatóiparban nem elegendő a kapacitásbővítés ösztönzésére. A foglalkoztatás ennek megfelelően csak mérsékelten nő, a vállalatok nem szívesen vállalnak hosszabb távú elköteleződést a munkaerő-felvétel terén.
A húzóerőt továbbra is a feldolgozóipar adja, ugyanakkor egy késői ciklus képe rajzolódik ki. Az aktivitás nő, de a korábban tapasztalt dinamika mérséklődött. A fogyasztók és a vállalatok egyaránt óvatosabbá váltak, a bizonytalanság döntéshozói szinten is érzékelhető, így a FED egyelőre kiváró állásponton van. A gazdaság elfogadható szintre jutott, ugyanakkor továbbra is nehéz modellezni, hogy a lehetséges kimenetek közül melyik bizonyul erősebbnek.
Az ISM elsősorban a belföldi termelésre és a nagyvállalatokra fókuszál, így egyértelműbb felívelést mutat, míg a hosszabb távú folyamatokat jobban tükröző S&P Global adatokban markánsabb bizonytalanság érződik.
A munkaerőpiacon egyértelmű változás következett be: a segélykérelmek száma minden szinten emelkedett. Ez okot adhat óvatosságra, ugyanakkor nem utal recesszióra. Az elbocsátások száma januárban kiemelkedően magas volt – 2009 óta nem látott szinten –, összességében azonban az adatok inkább stabilizációt jeleznek. A vállalatok egyre visszafogottabban kezelik munkaerőigényeiket, gyakrabban döntenek leépítések mellett. A munkaerőpiacon „low hire, low fire” állapot érzékelhető. Nyugalmi állapot jellemző, kisebb kilengésekkel, amelyek a korábbi időszak korrekciójának tekinthetők. A FED számára a jelenlegi helyzet nem indokol további kamatcsökkentést.
Az elmúlt időszakokban mélyponton volt a Michigani Egyetem fogyasztói bizalmi indexe. Ehhez képest jelentős elmozdulás továbbra sem látható, ugyanakkor pozitív jelek megjelentek: a legutóbbi adat meghaladta a várakozásokat. Az inflációval kapcsolatos aggodalmak egyértelműen enyhültek, ami érezhetően javítja a hangulatindexet, ezzel szemben a munkaerőpiaci helyzet továbbra is nyomás alatt tartja azt. A fogyasztók az aktuális helyzetet kedvezőbben ítélik meg, ugyanakkor a munkaerőpiaci bizonytalanság továbbra is negatívan befolyásolja a hangulatot. Az emelkedés inkább stabilizációnak tekinthető, a fellendülés egyelőre várat magára.
Az amerikai olajtartalékokat tekintve közel egy éve nem volt ilyen alacsony a kitermelés szintje. A geopolitikai folyamatok erőteljes befolyása miatt ugyanakkor indokolt fenntartásokkal kezelni azt az állítást, miszerint a piacon markáns túlkínálat alakult volna ki.
A Csökkenő infláció és munkaerőpiaci bizonytalanság alakítja a fogyasztói hangulatot az USA-ban bejegyzés először SPB Blog-én jelent meg.
