Márciusi podcastunkban a bankszektor került fókuszba. Áttekintettük a krízishez vezető okokat, elemeztük a potenciális megoldásokat, különös tekintettel a FED és az ECB előtt álló lehetőségeket. Megvizsgáltuk a tovagyűrűző hatásokat a bankszektorra és a világgazdaságra, illetve a különböző piacokra vonatkozóan, valamint áttekintettük, hogy milyen lehetőségek állnak az ügyfelek előtt a befektetési politikát illetően.
Ahhoz, hogy az aktuális eseményeket, és az ezekhez vezető okokat értelmezni tudjuk, érdemes egy kicsit visszamenni az időben, és távolabbi nézőpontból megvizsgálni a folyamatokat. Az utóbbi időszakban szinte az összes gazdaságról elmondható, hogy erős inflációs környezetben kénytelen működni, ebből eredően a befektetők mindent az infláció alakulásának, és az ezzel kapcsolatos kilátásoknak rendelnek alá. Talán kijelenthető, hogy a nehezén, tehát az inflációs csúcson már túl vagyunk, de mivel elhúzódó, ún. „sticky” inflációról van szó, minden bizonnyal velünk fog maradni hosszú távon. Erre a helyzetre a jegybankok válaszreakciója az aktív beavatkozás volt, amelynek köszönhetően rendkívül éles, gyors, és nagy mértékű kamatemeléseket láthattunk.
A fentiekkel erős összefüggésben áll a bankszektor válsága, mivel mindezek hatására a bankok az eszközállományuk jelentős hányadát hosszú távú állampapírokba csoportosították át. A kamatemelések hatására a hozamok ugyan valóban emelkedtek, az állampapírok árfolyama viszont ennek köszönhetően fokozatosan leértékelődött. Az állampapír állományon meglévő átértékelődési veszteség igen komolyan hatott a Silicon Valley Bank (SVB) mérlegére, melynek veszélyeire a minősítő cégek, valamint néhány nagy hatású piaci szereplő — többek között Peter Thiel — is felhívták a figyelmet.
Az SVB arról volt ismert az elmúlt években, hogy a kriptopiacon, illetve a tech szektorban tevékenykedő startupok megtakarításait kezelte. Részben a negatív hírek hatására, részben a FED kamatpolitikája miatti dráguló finanszírozásnak köszönhetően ezek a cégek elkezdték kivenni a befektetett pénzüket, és ezzel elindítottak egy lavinát. Ezt követően a folyamat gyorsan eszkalálódott, a bank mindössze egyetlen hétvége alatt felszámolásra került.
A 2008-as válsággal ellentétben tehát az SVB esetében nem a toxikus eszközök okozták a problémát, hanem az, hogy befektetési oldalon és betétállományban egyaránt komoly veszteségeket szenvedett el.
Ez a tovagyűrűző hatás jól látszik a többi, hasonló stratégiával rendelkező bank – mint például a Silvergate Bank, a First Republic Bank, vagy a Signature Bank – esetében is, amelyek szintén komoly problémákkal küzdenek.
A bankszektor szempontjából fontos leszögezni, hogy bár az SVB a 16. legnagyobb bank volt, de a teljes képet tekintve viszont még így is a kisebbek közé tartozik. A meghatározó, nagy bankok, mint a JP Morgan, a Bank of America, vagy a Citigroup továbbra is jól működnek, nem szembesülnek ilyen problémákkal. Bár korábban szintén markáns árfolyamesésen mentek keresztül, és esetükben is tapasztalható volt némi befektetői bizalomvesztés, de az utóbbi időben elmondható, hogy a befektetők széles köre kezd ismét bizalommal tekinteni a bankszektorra.
A bankszektor stabilitása tehát nem kérdés, ami azért lényeges, mert bankszektor nélkül nincs sem tőkepiac, sem gazdasági élet.
Felmerülhet a kérdés, hogy a Credit Suisse néhány héttel későbbi válsága összefüggésben áll-e az amerikai eseményekkel. Bár a helyzet ebben az esetben némileg eltérő, az amerikai bankcsőd híre természetesen felerősítette a negatív hatást. A Credit Suisse már a ’80-as, ’90-es évektől kezdődően jelentős problémákkal küzdött, ami mostanra vált tarthatatlanná. Ezt a befektetők és részvényesek egy bizonyos köre már nem kívánta tovább finanszírozni, ami a kedvezőtlen időzítéssel együttesen azt eredményezte, hogy a betétesek részéről azonnali kivonulási hullám indult meg. Az összeomlást a Swiss National Bank (SNB) gyorssegélye, az 50 milliárd frankos hitelkeret sem tudta megfékezni. Mindenképpen figyelemre méltó a svájci állam és a bankhatóság rendkívül gyors reakciója, melynek köszönhetően magasabb szintről irányítva, egy hétvége alatt tető alá hozták az UBS általi felvásárlási tranzakciót. Vélhetően leszűrték a tanulságot a 2008-as válságból és mindenáron a gyors megoldásra törekedtek. Az eset nem példa nélküli, hasonló sikeres integrációt láthattunk a ’90-es években a cseh Postabank felvásárlásakor is.
A bankszektor stabilitása mindenek feletti érdek!
A teljes podcast ide kattintva hallgatható meg.
